|
RE: Duplázós módszer
Hát nem tudom, nekem vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban. Én úgy vagyok a pokerrel, hogy vagy megy, vagy nem. Nagyon ritkán vagyok úgy, hogy nyerek egy potot, utána vesztek, megin nyerek, megin vesztek... Vagy nyerem őket zsinórba és jó döntéseket hozok, vagy ellenem fordul a világ és csak megy elfele a pénz. Épp ezért én sokat adok arra, hogy milyen képet alakítok ki magamról az asztaltársaimban. Ha jól megy a játék, és folyamatosan nyerő kezeket mutatok be, akkor egy idő után tisztelni kezdenek az asztalnál és súlya lesz az emeléseimnek, a blöfföket is jobban beveszik.
Ami ezt a duplázódgatást illeti, nagyon sokszor voltam úgy, hogy amint felduplázódtam vagy mondjuk megháromszoroztam a beülőt, kiléptem hogy elrakjam a pénzt. Majd visszamentem egy másik asztalhoz (Mert ugyanahhoz az asztalhoz nem lehet kevesebbel visszaülni cash gamebe) és ott már valahogy nem ment ugyanúgy, nagy bukó lett belőle. És mindig van ilyenkor egy olyan érzésem, hogy ha ott maradtam volna és nem szállok ki, akkor mentem volna tovább felfele és ez nagyon idegesítő.
Szerintem addig kell ütni a vasat amíg meleg. Amíg jól megy egy asztalnál, addig nyomni kell. Aztán ha veszít az ember pár potot akkor kell kilépni még idejében.
|